Egy modell élete Indiában

Érdekes, hogy India déli részén javarészt katolikusok élnek.

Itt Delhiben (és egyben északon) viszont sok a muzulmán és a hindu vallású ember. Minden nap hallom, ahogy imádkoznak, egyes házakra hangszórók vannak erősítve, és onnan kántálja egy-egy férfi bariton az aktuális imát.

Az elején nagyon zavart, egyenesen félelmetesnek találtam, főleg a hajnali 6 órait. Amikor első nap megszeppenve kiálltam az erkélyemre, és meghallottam, szabályosan megrémültem.

Mára már hozzászoktam, fel sem ébredek rá.

Az indiai újév novemberben van, ilyenkor mindenki meg van őrülve, folyamatosan petárdáznak és zsonganak az utcák. 

Az esküvő szezon egész januárban zajlik, és egészen pontosan február 14-ig tart. Ez alatt az idő alatt gyakoriak a sokszor egymás melletti, erre külön elkerített, de utcáról nyíló területeken felállított színes sátrak, ahol napokig ünnepelnek, táncolnak, énekelnek és persze űzik kedvenc elfoglaltságukat: a petárdázást. Emellett szinte minden nap van tűzijáték is. Pár napja elhaladtunk egy feldíszített, esküvői autó mellett, így láthattam a benne ülő ifjú párt. Alig voltak idősebbek 12-nél...

Március 26-án lesz a "Holy" ünnepük, amit szerencsére én is meg fogok tapasztalni a saját bőrömön, szó szerint, hiszen ilyenkor az a szokás, hogy színes festékkel és vízibombákkal (vízzel telt kis lufikkal) dobálják egymást az emberek. Mindenki az utcán van, és szivárvány színben megy haza. 

Olga mesélte, hogy tavaly ilyenkor a kocsiból valaki rádobott egy festékbombát. Több se kellett neki, előre készült ő is vízibombával, kivett egyet a táskájából, és bedobta a kocsiba, elárasztva azt. A vezető csak elismerően nézett és felmutatta a hüvelykujját, jelezvén, hogy szép revans volt. :)

Már várom, azt hiszem, én is készülök pár vízibombával aznap. 

Ez egyébként Lakshmi istennő ünnepe, úgy tartják ugyanis, hogy minden évben ezen a napon jön el, és hoz pénzt, egészséget és szerencsét az embereknek.

Ilyenkor már berobban a nyár, és van, hogy 50 fok is van az utcán - de állítólag mivel száraz, és nem párás a levegő, nem lehet annyira érezni, és nem szenvednek úgy tőle az emberek, mint mi otthon a 40 fokban.

Képek hamarosan! ;)

Be kell, hogy valljam, otthon még egyszer sem jutott eszembe zabkását enni. Itt sem történt volna meg, ha Tory nem hagyja itt a sajátját, mármint ami megmaradt belőle. Nastia elmagyarázta, hogy Tory úgy ette, hogy felöntötte tejjel, bevágta a mikróba két percre, és már kész is volt.

Kipróbáltam. Annyira megtetszett, hogy azóta majdnem mindig ezt reggelizem és vacsorázom. Sőt, itt lehet kapni különböző sós és édes ízekben is, bár én jobban szeretem magam megízesíteni.

Fogok egy bögrét, körülbelül a feléig megtöltöm a zabkásával, majd belevágok egy kis gyömbért, amiből előtte teát főztem. A tetejére rátördelek egy kis vajaskekszet, megszórom egy kis édesítővel, majd fahéjjal, összekeverem és felöntöm tejjel, épphogy egy picit ellepje. Ezután fogom, és a mikróban 2 percig melegítem. Ezalatt a zabkása felszívja magát, és már kész is, a tetejére rávágok pár szem friss epret. Ha lenne mézem, azzal édesíteném, és még finomabb lenne.

Nem csak nagyon egészséges, hanem jól is lakom tőle hosszú időre. Zseniális! :))

Nastia ma reggel elutazott Goára fotózni 5 napra, Vivi pedig Kalkuttába egy bemutatóra.

Még tegnap megbeszéltük Katával, hogy ma együtt ebédelünk. Az egyik utcai árusnál állítólag nagyon finom indiai ebédet adnak mindössze 35 rupiért, Kata már többször evett ott.

Útközben leállítottam egy biciklis zöldségárust, és vettem tőle zöldbabot, padlizsánt és pirosrépát.

Így nézett ki a mai ebéd - csípős bab, saláta, tejföl és frissen sült pita:

Itt csinálták - Anya, ne legyél rosszul, semmi bajom! :)

Közben mellém szegődött egy kölyökkutyus, őt is megkínáltam a pitából. 

Miután bőségesen jól laktam, leöblítettem egy frissen facsart gyümölcskoktéllal:

Majd hazasétáltam, és végre rávettem magam, hogy folytassam a blogom... Azóta rámsötétedett. Mivel most egyedül maradtam ebben a nagy apartmanban, gyorsan felkapcsoltam minden villanyt, mert félek... 

Remélem jövő héten sokat fogok dolgozni, és alig kell majd itt egyedül lennem... Nem arról van szó, nagyon barátságos és szép lakás, de akkor is egy idegen országban vagyok egyedül. Nem szeretek egyedül lenni.

...

Kata hívott nemrég, hogy mennek bulizni, nincs-e kedvem velük tartani. Fáradt vagyok, és még gyógyszert szedek, arra inkább nem innék, meg egyedül nem is mozdulhatunk ki. 
Habár épp írogat San, a másik "főnök", aki állítólag mindig ezt csinálja az új csajokkal... Ő is bulizni akar vinni, vagy meginni valamit a Buddha Bar-ban. Finoman lerázom. 
Később felhív, nem adja fel. Elmagyarázom neki, hogy fáradt vagyok, holnap délelőtt pedig castingom van (ezeket az ügyeket nem ő, hanem Olga intézi, San ugye Olga jóbarátja és csak befektetett az ügynökségbe), és még cigiért is lusta voltam lemenni. 10 perc múlva ír, hogy menjek le a kapuhoz, mert küldött nekem a sofőrjével két doboz Marlborot... Nem tudom mire vélni. Nem igazán tetszik a dolog...

Mivel még mindig nem érzem túl jól magam, pár nap pihenőt kaptam. Kihasználva az alkalmat elindultam Katával a Citywalkba, hogy beszerezzek pár hiányzó dolgot a jövő hétre. Sajnos egész nap nagyon esett az eső, így sikerült bőrig áznom, de ez cseppet sem zavart, mivel nincs hideg - a kis csizmám viszont sajnáltam, nem élte túl, levált a talpa. 

Útközben betértünk az egyik finomság-boltba, és megkóstoltunk egy-két sós és édes nassolnivalót.

Aztán az egyik kedvenc árusomnál (akitől a telefonom van) vettem egy 4 gigás SD-kártyát a telefonomba, mindössze 240 rupiért.

Majd meglátogattunk egy hatalmas választékkal rendelkező ékszer-árust is - szebbnél szebb nyakékek és fülbevalók tárultak elém, nem győztem válogatni. Anyának és Mamának is kerestem, de nekik ezek túl csicsásak lennének. Végül egy türkizkék köves fülbevalónál döntöttem, majd a következő heti zsebpénzemből veszek hozzá egy nyakláncot is. Szereztem még egy selyemfényű porpúdert 100 rupiért, és vettem a lányoknak külön kérésükre igazi indiai fekete szemhéjtust. Magamnak pedig poénból egy pirosat, amivel a hindi pöttyöt lehet a homlokra festeni. :)

Sajnos mire a Citywalkhoz értünk, Katát hívta a managere, hogy castingja van, így vissza kellett fordulnia, én pedig egyedül folytattam tovább az utam. Benéztem az egyik ajándékboltba, ahol már a múltkor kinéztem Petinek egy képeslapot, a szövege pont passzol a jelenlegi helyzethez. Igaz, mióta itt vagyok, postát még nem láttam, de majd kinyomozom, hol lehet. Amikor Apa tavalyelőtt Indiában volt, szintén küldött nekünk egyet, röpke 3 hónap alatt meg is érkezett. Úgyhogy talán pont megkapja Peti is, mire hazaérek. 

Ezután beugrottam a Sephorába parfümöket szaglászni, mert az enyém elfogyott, és itt olcsóbbak. A szokásos Cavallimra voltam kiváncsi, de az csak 50 ml-es kiszerelésben volt, az viszont most nekem drága. Végigszagoltattak velem vagy egy tucatot, már zsongott a fejem a sok illattól, de aztán megtaláltam az igazit - pontosabban először az üvegébe lettem szerelmes: Nina Ricci - Fantasy limitált kiadású parfümjét egy aprócska Bambi díszíti, a illata pedig könnyed, bájos, édeskés, de mégis friss. Egyszerűen nekem találták ki. Ő az utolsó  darab, gyűjteni fogok rá, eldöntöttem.

Nagyon megörültem, hogy itt van Body Shop, úgyhogy be is szaladtam a kedvenc epres ajakápolómért, amit évekkel ezelőtt használtam, és azóta is hiányzott. Szükségem volt egy kis lélekápolásra, ha már olyan távol vagyok az otthonomtól és úgy hiányzik mindenki... Persze ezt egy aprócska szájfény nem tudja kárpótolni, azért egy kis időre legalább felvidított. Apró örömök az életben... 

Új szerzeményeimmel a szupermarketben kötöttem ki, ahol megvettem a szokásos zabkásáimat, probiotikumomat, sajtot, tejet, felvágottat. Majd felszaladtam egy másik ajándékárushoz, ahol a kedvenc füstölőmet árulják, rájöttem, hogy annál finomabbat keresve sem találok. (Amit a piacon vettem, szörnyen büdös.)

Érdekes egyébként a kontraszt. Ahogy belépek a plázába, ez a látvány tárul elém, akárcsak egy európai bevásárlóközpont:

Kilépve pálmafák és luxus, az út másik oldalán azonban már éhes kecskék kotorásznak a szemétdombon:

Hazafelé még beszaladtam a piacra egy doboz eperért, aztán siettem, mert Katával megbeszéltük, hogy a casting végeztével felugrik, és főzök neki.

Ezekkel tértem haza:

Most egy hétig nem vásárolok!

De ahogy elnézem a konyhai szekrénykém, nem is lesz rá szükség. :)

Szerencsére ismét csodaszép időre ébredtünk, így meg is beszéltük Katával és Viviel, hogy kinézünk a közeli parkba lazítani egy kicsit.

Előtte reggel még elszaladtam a szupermarketbe, és végre bevásároltam. Már épp kezdtem kifogyni mindenből...

A többit (husit, tejet, felvágottat, zöldséget és gyümölcsöt) majd holnap veszem meg a Citywalkban és a piacon.

A csajok körülbelül 15 percre laknak tőlem, ugyanúgy a Shivalikon, velük szemben van a park. Útközben találkoztunk, és bevásároltunk pár finomságot: a lányok csokit és gumicukrot, én pedig a kedvenceimet: Oreo kekszet és mangólevet.

Jóízűen be is faltuk, miután letelepedtünk a zöldben, és órákig beszélgettünk. Örülök, hogy így egymásra találtunk. Később felmentem hozzájuk, Kata főzött egy magyar zacskós levest, amit a házuk tetején ettünk meg, a lemenő nap fényében. Aztán megnéztünk egy vígjátékot, majd hazasétáltam. Útközben betértem egy cukrászdába, és vettem Nastianak egy sütit, mivel ő is nagyon édesszájú, én pedig szeretek örömöt okozni. 

A napot ismét Anyával és Petivel való beszélgetéssel zártam... 

...Volna, ha Nastia nem jelenti be, hogy ügynökségi party lesz, elvisznek minket egy kicsit kiereszteni a gőzt, és Olga bemutatja az új modelleket az Idol másik tulajának, San-nek, aki most tért haza üzleti útjából.

Nem mondom, hogy kitomboltuk magunkat, inkább csak konszolidáltan ellötyögtünk pár szám erejéig. Fura volt az egész... Mivel itt az új rendelkezések szerint a szórakozóhelyek maximum hajnali egyig tarthatnak nyitva, jelentősen lekorlátozódtak az éjszakai élet lehetőségei.

A klub egy drága hotelben volt, és alig voltak... Mi a VIP részlegben foglaltunk helyet, megittunk pár italt, és körülbelül másfél óra után a dj lekapcsolta a zenét, jelezvén, hogy ideje hazamenni. Igazából nem is bántam, ezt az egészet csak protokollnak tartottam, hogyha már mindenki megy, hülyén venné ki magát, ha pont én otthon maradnék. Sajnos ilyenkor jobb, ha megy az ember, és összebarátkozik a többiekkel, mint ahogy én is próbáltam a másik modellapartman lányaival: az egyik, Vera, aki szintén új és Moldovából jött, kifejezetten jófej csajnak tűnt. A többiek kicsit fent hordták az orrukat és megjátszották magukat... De ez gyakori.
Az indiai nők egyébként mind európai ruhában szórakoztak, kivéve egyet, aki felvette az ünneplő száriját, és abban tombolt a tánctéren a legújabb Calvin Harris slágerre. Összességét nézve nem éreztem olyan jól magam, azt hiszem, ki fogom bírni bulizás nélkül, amíg haza nem megyek - Peti és az otthoni barátaim nélkül úgysem az igazi...

Valentin nap van. Mára esett az a bemutató, melynek a próbáján hétfőn voltam. Meglepetésünkre nem csak a gyönyörű ruhákat, hanem egyúttal meseszép, hatalmas gyémántokkal kirakott ékszereket is prezentálhattunk.

A  rendezvény a VIP negyedben volt, egy villának a kertjében, pontosabban parkjában. A Nap egyre erősebben sütött, szinte már égetett, délután közel volt a 30 fokhoz, nemsokára itt a nyár. Az éjszakák azonban még mindig hűvösek, és csak úgy húz be a hideg az ajtókon, ablalkokon, mivel itt úgy látszik, a szigetelés fogalmát sem nagyon ismerik.

Sajnos nagyon fájt a hasam, és kicsit lázas is voltam, de hősiesen végigcsináltam a showt. Sokat segített, hogy Katáék ott voltak velem. Egy hatalmas medence körül kellett végigsétálunk, körülöttünk ült a vendégsereg. A bemutató közepén egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy sas köröz felettünk, és egy óvatlan pillanatban le is csapott közénk, majd majdnem magával vitte az egyik néző kalapját - volt ám ijedelem. 

Habár nagyon korán kellett érkeznünk, szerencsére hamar végeztünk, így 3 körül már el is szabadultunk.

Boldog Valentin napot!

A mosdók :)

Tegnap (kedden) elég laza napom volt, javarészt itthon voltam, pihentem, Petivel beszéltem, és végre volt időm főzőcskézni is. Improvizáltam abból, amit "itthon" találtam: fokhagymás vajas alapon megpároltam a cukkinit és a zöldbabot, olaszosan megfűszereztem, majd összeforraltam egy kis paradicsompürével. Tetejére sajtot olvasztottam és pirított rizst főztem hozzá. Nem is lett rossz. :)

Este szólt Olga, hogy másnapra kiválasztottak egy katalógus fotózásra, nyolckor jön értem Rishi, hogy felcsípjen.

Habár szokás szerint szintén sokáig Skype-oltam Petivel, másnapra szerencsére ki tudtam aludni magam - 8 órás folyamatos, fárasztó munka várt rám.

Ilyenkor több száz ruhát fotóznak be rajtunk a teljesség igénye nélkül, 3 pózban, a fotós csak egyszer kattint, és már adják is rám a következőt. Ezek a képek India egyik legnagyobb online webshopjára kerülnek fel, ahonnan az itteni nők nagyrésze rendel - az internetes vásárlás itt nagyon népszerű.

Volt egy órás ebédszünetem is, így a kantinban elkölthettem az első autentikus indiai ebédem:

Imádják a lencsét és a babot - lehetőleg jó csípősen. Mellé lime-os répás salátát, és szintén nagyon fűszeres husit adtak rizzsel, pitával. Az adag első ránézésre kevésnek tűnt, de tökéletesen jól laktam vele.

Egyébként egy ukrán lánnyal dolgoztam együtt, aki finoman szólva nem volt túl barátságos - de már kezdek ehhez is hozzászokni.

Nap végén megdícsértek, hogy nagyon ügyesen dolgozom, és találkozunk hamarosan - szerencsére ezek szerint fognak még hívni. Nagyon fontos, hogy türelmesen állj hozzájuk, és hogy megfelelően toleráld a szervezőkészség és logika teljes hiányát, ami általánosságban jellemzi őket. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben üvöltöttem volna egy nagyot, de ők ebből mit sem vettek észre. Kedvesen, bájosan végrehajtottam hát, amit kértek tőlem.

Ha alázatos vagy, biztos sikert aratsz. De ez szerintem majdnem minden területen igaz. 

Hazafele az egy órás útból három lett: este 6 és 8 között a legnagyobb a forgalom, hatalmasak a dugók és mindenki eszeveszettül dudál. Még mindig nem sikerült feldolgoznom a vezetési kultúrájukat, pontosabban, hogy nincsenek forgalomirányító lámpák, és mindenki megy az orra után, ahogy neki jól esik. Ennek ellenére a 3 hét alatt még egyetlen balesettel sem találkoztam - szerencsére, de állítólag nem is gyakori. Elgondolkodtató...

Ma hétfő van, Olga szülinapja.

Tegnap elvitt minket egy castingra, meg is kaptam a munkát, csütörtökön (Valentin nap) lesz a bemutató, ma este pedig a próba.

Nastiaval koradélután elnéztünk a Citywalkba, hogy ajándékot nézzünk neki - megbeszéltük, hogy együtt felköszöntjük. Olga nem szerette volna megünnepelni, így mi sem akartuk erőltetni - egy apró figyelmességnek azonban biztosan örül, gondoltuk.

Szerencsénk volt, ugyanis az egyik ajándék boltban nem csak egy csodaszép képeslapot találtunk, hanem egy csinos határidőnaplót is - Nastia emlékezett, hogy mindig magával hordja a sajátját, ami viszont már eléggé ütött-kopott, így jó ötletnek tartottuk meglepni egy újjal. A kasszánál kellemes meglepetés ért minket, ugyanis jóval kevesebbet kellett fizetnünk, kiderült ugyanis, hogy a noteszt féláron elvihetjük. Ezután vettünk hozzá az egyik cukrászdában egy cukormázas, szívecskés muffint, hogy teljes legyen az összkép. Gyertyánk is volt, pontosabban egy apró tűzijáték, amit beleszúrtam, és ahogy Olga ajtót nyitott, meggyújtottam - a vicc az volt, hogy én jobban megijedtem tőle, mint az ünnepelt. A hatás nem maradt el, sikerült meglepnünk, és örömet okoznunk egyszerre. :)

Aztán sietnem kellett haza elkészülni, mert hatra jött értem a sofőr,hogy elvigyen a ruhapróbára.

Körülbelül egy órát utaztunk, a szalon Gurgaonban volt, egy másik kis városban.

14 modell volt, én kaptam az utolsó, (szerintem) legszebb ruhát, amivel már az elejétől fogva szemeztem, egy gyönyörű, nehéz, hosszú arany, kövekkel diszített szoknyát, tipikus indiai szári-felsőrésszel, és stólával. 

Egyre jobban tetszenek ezek a csodálatos, agyondíszített anyagok - mindegyiknek megvan a maga különleges bája. 

A nap tartogatott még egy meglepetést: Kiderült, hogy a bemutatón Vivivel és Katával, a két magyar lánnyal fogok együtt dolgozni, aminek nagyon megörültem. Ők másik ügynökségnél vannak ugyan, de összebarátkoztunk, és azóta egyre több közös programot szervezünk. Fő az összetartás! 

A mai nap fő eseménye az volt, hogy Olga meghívott minket Nastiaval a L'Opéra nevű kis francia pékségbe, ami a Citywalk plázában foglal helyet. 

Nem éreztem túl jól magam, így előtte elkísértek a Max City magánklinikára, hogy megnézzen egy orvos, biztos ami biztos alapon. A vizit 1000 rupiba került, de a kórház nagyon modern, szép, tiszta, jól felszerelt. Szerencsére semmi komolyabb bajom nincs, az orvos egy gyönyörű, kedves, negyvenes évei közepén járó, szárit viselő indiai nő volt, azonnal bizalmat szavaztam neki.

Ezután, hogy Olga jobb kedvre derítsen, elsétáltunk a kis pékséghez, amivel már régóta kacérkodtam - az ínycsiklandó választék és a francia hangulat meghozta a várva várt hatást.

Ecler fánkot választottam - az egyik kedvencem, és café au lait-t (tejeskávét) ittam hozzá. Beszélgettünk egy jó nagyot, majd felugrottunk hozzá egy teára, hogy folytassuk a vasárnapi csajos programot. Később Nastiaval hazasétáltunk, szokásunkhoz híven beugrottunk a piacra, este pedig filmeztünk. 

Jó kis vasárnap volt! :)

Tartottam magam a tervemhez, felébredtem fél 6-kor, átvettem az aznapi ruhám és visszaaludtam, telefonnal a kezemben. Nem sokkal 7 előtt hívott a szerkesztő, hogy mehetek le. Vittem a kis pokrócom, már előre a kényelmes franciaágy lebegett előttem, amiben majd tovább alhatok a hotelszobában, amíg órákat várok a semmire, mint a múltkor. 

Most azonban azonnal a sminkbe vittek, úgyhogy a beauty sleep helyett gyorsan felszürcsöltem két kávét.

Ismét igazi indiai nőt varázsoltak belőlem, a sminkesek nem győztek velünk, modellekkel fotózkodni. Annyira aranyosak voltak, mindenki hozta a kis kameráját, és több tucat képet készítettek velünk, közösen, külön, aztán megint közösen... Én már nevettem a végén, hogy az éles fotózásra teljesen kiégünk. :)

Ahogy kész lett a hajam is, alig vártam, hogy felrohanhassak a hotelszobába a kis francia péksüteményekhez, amik már ott illatoztak a friss gyümölcsökkel a svédasztalon. 

Gyaltsen, a haverom megint ott volt, ezúttal együtt fotóztunk Tarun Tahiliani tervezőnek. 3 lány és két fiú. A lányok közül az egyik indiai volt, a tervező kedvenc modellje, a másik, Viktoria pedig félig indiai, félig amerikai, de fehér bőrével és kék szemével inkább az utóbbinak látszott. A fiúk is indiaiak voltak. Az összkép csodás lett. A ruhák gyönyörűek voltak, egy fekete szári-szerű estélyit adtak rám, nehéz arany ékszerekkel és gyémánttal kirakott tűsarkúval. 

Hiába ittam meg a nap folyamán négy kávét is, alig vártam, hogy végezzek, és hazamehessek pihenni. Még gyorsan csináltam pár képet a hotelről, majd beugrottam a sofőrhöz, aki hazavitt.

Később elugrottunk Nastiaval a Citywalk plázába a szupermarketbe, én pedig megkerestem a Liqueur shop-ot, az egyetlen boltot, ahol árulnak alkoholt. Csak kiváncsiságból szerettem volna benézni, mert Katáékkal megbeszéltük, hogy valamelyik nap kiülünk az egyik parkba borozgatni. Az üzlet impozáns, a borok elég drágák, de jó minőségűek, és minden mást is lehet kapni, a Bailey'stől kezdve az Absolute vodkáig. Végül 70 rupiért vettem magamnak egy licsis Bacardi Breezert. amit hazafele a pláza előtti pálmafás parkban elkortyolgattam. Most ittam először alkoholt, mióta kint vagyok. Na jó, leszámítva azt a pár kupica pálinkát az elején, amit gyomorfertőtlenítés céljából húztam csak le... De egyáltalán nem is hiányzik, úgyhogy ennek örülök. Na nem mintha otthon alkoholista lennék, de azért a barátaimmal gyakran beülünk ide-oda egy-egy fröccsre, vagy sörre esténként. :)

Útközben a piacon még beszaladtam egy kis zöldbabért és cukkiniért, hétvégén megcsinálom pörköltnek. Nyamm!