Egy modell élete Indiában

Ma hétfő van, Olga szülinapja.

Tegnap elvitt minket egy castingra, meg is kaptam a munkát, csütörtökön (Valentin nap) lesz a bemutató, ma este pedig a próba.

Nastiaval koradélután elnéztünk a Citywalkba, hogy ajándékot nézzünk neki - megbeszéltük, hogy együtt felköszöntjük. Olga nem szerette volna megünnepelni, így mi sem akartuk erőltetni - egy apró figyelmességnek azonban biztosan örül, gondoltuk.

Szerencsénk volt, ugyanis az egyik ajándék boltban nem csak egy csodaszép képeslapot találtunk, hanem egy csinos határidőnaplót is - Nastia emlékezett, hogy mindig magával hordja a sajátját, ami viszont már eléggé ütött-kopott, így jó ötletnek tartottuk meglepni egy újjal. A kasszánál kellemes meglepetés ért minket, ugyanis jóval kevesebbet kellett fizetnünk, kiderült ugyanis, hogy a noteszt féláron elvihetjük. Ezután vettünk hozzá az egyik cukrászdában egy cukormázas, szívecskés muffint, hogy teljes legyen az összkép. Gyertyánk is volt, pontosabban egy apró tűzijáték, amit beleszúrtam, és ahogy Olga ajtót nyitott, meggyújtottam - a vicc az volt, hogy én jobban megijedtem tőle, mint az ünnepelt. A hatás nem maradt el, sikerült meglepnünk, és örömet okoznunk egyszerre. :)

Aztán sietnem kellett haza elkészülni, mert hatra jött értem a sofőr,hogy elvigyen a ruhapróbára.

Körülbelül egy órát utaztunk, a szalon Gurgaonban volt, egy másik kis városban.

14 modell volt, én kaptam az utolsó, (szerintem) legszebb ruhát, amivel már az elejétől fogva szemeztem, egy gyönyörű, nehéz, hosszú arany, kövekkel diszített szoknyát, tipikus indiai szári-felsőrésszel, és stólával. 

Egyre jobban tetszenek ezek a csodálatos, agyondíszített anyagok - mindegyiknek megvan a maga különleges bája. 

A nap tartogatott még egy meglepetést: Kiderült, hogy a bemutatón Vivivel és Katával, a két magyar lánnyal fogok együtt dolgozni, aminek nagyon megörültem. Ők másik ügynökségnél vannak ugyan, de összebarátkoztunk, és azóta egyre több közös programot szervezünk. Fő az összetartás!