Egy modell élete Indiában

Nastia ma reggel elutazott Goára fotózni 5 napra, Vivi pedig Kalkuttába egy bemutatóra.

Még tegnap megbeszéltük Katával, hogy ma együtt ebédelünk. Az egyik utcai árusnál állítólag nagyon finom indiai ebédet adnak mindössze 35 rupiért, Kata már többször evett ott.

Útközben leállítottam egy biciklis zöldségárust, és vettem tőle zöldbabot, padlizsánt és pirosrépát.

Így nézett ki a mai ebéd - csípős bab, saláta, tejföl és frissen sült pita:

Itt csinálták - Anya, ne legyél rosszul, semmi bajom! :)

Közben mellém szegődött egy kölyökkutyus, őt is megkínáltam a pitából. 

Miután bőségesen jól laktam, leöblítettem egy frissen facsart gyümölcskoktéllal:

Majd hazasétáltam, és végre rávettem magam, hogy folytassam a blogom... Azóta rámsötétedett. Mivel most egyedül maradtam ebben a nagy apartmanban, gyorsan felkapcsoltam minden villanyt, mert félek... 

Remélem jövő héten sokat fogok dolgozni, és alig kell majd itt egyedül lennem... Nem arról van szó, nagyon barátságos és szép lakás, de akkor is egy idegen országban vagyok egyedül. Nem szeretek egyedül lenni.

...

Kata hívott nemrég, hogy mennek bulizni, nincs-e kedvem velük tartani. Fáradt vagyok, és még gyógyszert szedek, arra inkább nem innék, meg egyedül nem is mozdulhatunk ki. 
Habár épp írogat San, a másik "főnök", aki állítólag mindig ezt csinálja az új csajokkal... Ő is bulizni akar vinni, vagy meginni valamit a Buddha Bar-ban. Finoman lerázom. 
Később felhív, nem adja fel. Elmagyarázom neki, hogy fáradt vagyok, holnap délelőtt pedig castingom van (ezeket az ügyeket nem ő, hanem Olga intézi, San ugye Olga jóbarátja és csak befektetett az ügynökségbe), és még cigiért is lusta voltam lemenni. 10 perc múlva ír, hogy menjek le a kapuhoz, mert küldött nekem a sofőrjével két doboz Marlborot... Nem tudom mire vélni. Nem igazán tetszik a dolog...