Egy modell élete Indiában

Végre utolértem magam. A mai "shopping day" tervünket keresztbe húzta a hír, hogy 14:30-ra készen kell lennem, mert visznek castingra, úgyhogy már itt ülök harci díszben, várom a Rishit, a sofőrt. Egy katalógus fotózáshoz néznek majd meg... Remélem, mindent elraktam: modelbook, magassarkú, víz, kulcs, pénz, telefon, fésű, szájfény. Azt hiszem, más nem kell. Utána elvileg elmegyünk a csajokkal a piacra és végre veszek normális kaját. Ma este főzni fogok! Szerintem egy zöldség levessel kezdek. Jaj, ha ezt tudom, hogy lesz konyhánk, akkor hozok otthonról egy csomó mindent... Fűszert, leveskockát, stb... De először úgy volt, hogy hotelben fogok lakni, oda pedig gondoltam, felesleges.

Nemsokára le kell mennem. Ha visszajöttem, folytatom...

...Megjöttem. Nemsokára hazaér Nastia is a piacról, és akkor elmegyünk riksával a legközelebbi plázába.

A casting egy elég szép részen volt, kb 10 percre kocsival, villák és pálmafák mindenhol. De két utcával arrébb már megint szemét és lepukkantság. Érdekes ez a kontraszt. A megrendelők ketten voltak, egy fiatal nő és egy pasi, ha jól tippelek, talán malájok lehettek. Lerítt róluk, hogy fotósok, nagyon kedvesek voltak. A műtermükben néztek meg minket. Csak hárman mentünk, Marianna, Nina és én. Megnézték a könyvünket, aztán lőttek rólunk pár képet nappali fényben. A srác megkínált a cigijéből, és mivel már amúgy is meg akartam kóstolni az indiai változatot, elfogadtam. Egyáltalán nem volt rossz, sőt. Gyenge volt, és a narancssárga Pall Mall-hoz hasonlított az íze. Mikor eljöttünk, megkértük Rishit, hogy csináljon rólunk pár képet, nagyon szépen sütött a Nap, és szép zöld volt minden. Mellettünk egy játszótér volt, az indiai kisgyerekek úgy bámultak minket, mintha földönkívüliek lennénk. :)

Amúgy egész jó idő van kint, a csajok például már sortban jöttek.

Aztán Rishi előbb a lányokat vitte vissza, aminek örültem, mert az utcájukban van egy állítólag nagyon jó frissen facsart gyümölcslé árus, így megkértem Rishit, hogy ugorjunk el oda, mielőtt hazahoz. Mangóshake-t kértem, fél liter 60 rupi volt, kb 240 forint.

Mivel az utcán csinálta, nem túl higiénikus körülmények között, miután elszürcsöltem, azt hiszem lehúzok rá egy kupica pálinkát - biztos ami biztos. :)

Most itthon várom Nastiát... Elment a net már megint, úgyhogy szólni kell hogy csináljanak valamit. Végre elmegyünk a Citywalk mall-ba, és vehetek friss husit meg zöldségeket! Megyek, össze is írom addig a bevásárlólistámat.

...

Megvolt az első riksás élményem! Nastiaval leintettük az elsőt az úton, megbeszéltük vele, hogy 50 rupiért eldob minket a plázáig.

Én annyit nevettem! Először féltem, hogy ki ne essek, aztán, hogy belénk ne jöjjenek, aztán, hogy el ne gázoljunk egy-egy kutyát, akik tucatjával mászkálnak vagy lustálkodnak az utcákon. Szerintem Anya szívbajt kapna egy riksán. :D

A Citywalk pláza nagyon szép, nagy (mit nagy, hatalmas!), modern, pálmafákkal körbevéve, luxus hangulatot keltve. Ami azonban itt új volt nekem, hogy biztonsági beléptetés és ellenőrzés van, csakúgy, mint a reptereken. A táskát rá kell tenni egy átvilágító futószalagra, nekünk pedig egy biztonsági kapun kell áthaladni. A férfiakat meg is motozzák. Kifelé ugyanez...

Egyébként itt is megtalálható az összes menőbb nyugat-európai üzlet, ahogy otthon nálunk is. Az egyik olasz márka üzletének az arca lett most a barátnőm (Andi, egy 23 éves magyar lány, aki beutazta már a fél világot, miközben a vőlegénye mindig hűségesen megvárta, és most már az esküvőt tervezik), így az egyik kirakatból ő mosolygott rám vissza a plakátról. :) Le is fotóztam, el is küldöm neki, had örüljön, hogy Indiában is sztár. :)

Aztán Nastia megmutatta, hogy a Trendy Diva indiai márka kirakatából pedig ő integet - vicces, hogy az ott vásárlóknak fogalmuk sem volt, hogy a modell, aki becsalogatta őket, éppen mellettük ácsorog... :)

Hát igen... Máshogy nézünk ki a képeken, és máshogy az életben. De ez a szakma ilyen. Andi barátnőmet sem ismertem volna meg a plakátról, ha előtte nem látom a Facebookján azt a képet - ami egyébként nagyon ütős. :)

Belül már mindenhol hatalmas szívecskék vannak felfüggesztve, itt is készülnek a Valentin-napra. Sajnos Petivel az első Valentin-napunkat külön töltjük... :/

Végre eljutottunk a szupermarketig. Már nagyon éhesek voltunk. Felcsillant a szemem, amikor megláttam a hentes pultot. Csirkeeeeeeeeee!!!!!!!! Vettünk felvágottat, és filézett csirkemellet. Sok egyéb finomság is volt, lazac, rák, amiket nagyon szeretek, de sajnos a pénztárcám most nem engedheti meg magának ezeket. Oda kell figyelnem, hogy mit veszek, így is 1300 rupit költöttem, és még csak nem is vettem meg mindent, amire szükségem volt. Egyébként ki lehet jönni a heti zsebpénzből, ha itthon főzünk, és nem a legdrágább alapanyagokat vesszük meg mindenből. Szomorúan tettem így vissza a polcra a President Ementáli sajtkrémet, és a Boursint, ami a másik nagy kedvencem. 400-valahány rupi volt, drága. A mangós(!) Kellog's-nak azonban nem tudtam ellenállni, de azért csak 104 rupit fizettem, ami kb 420 forint. Ha elfogy, veszek epreset, aztán banánosat és mézes-madulásat is. Összekeverem majd egy kis joghurttal meg friss gyümölccsel és kész is a mennyei reggelim, nyamm!

Vettem még paradicsompürét (spagettinek), fűszereket (itt annyi féle és fajta van, hogy 10 percig ott álltam előttük, de egyelőre maradtam a sónál, borsnál és oregánónál, majd szépen lassan bővítem a repertoárom), basmati rizst, kukoricát, majonézt, zacskós leveseket (currys, tengergyümölcse és csípős-savanyú), majd veszek hozzá üvegtésztát is. Zöldbabot sajnos nem találtam, pedig azt most úgy ennék... Biztos valamilyen vitamin-hiányom van. Vettem még gyümölcslevet, jázminos zöld teát és zöldségleves kockát, mert ugye csinálok majd husi- és zöldséglevest is, amiket majd kicsit feltunningolok.

Volt Bonne Maman lekvár is, a kedvencem, de azt hiszem, kb 500 rupiért, úgyhogy azt is vissza kellett tennem. A sima tonhal konzerv is kb 300 rupi, úgyhogy sajnos most az is luxusnak számít. Viszont amin tényleg meglepődtem, hogy ugyanaz a sima dobozos Flora margarin, ami nálunk 400 forint körül mozog, itt 600 rúpia, azaz 2400 forint... Érdekes. De vannak kicsi, olcsóbb, helyi margarinok is, úgyhogy be is dobtam egyet a kosaramba.

Mindent nem akartam onnan cipelni, úgyhogy a kisboltban még majd vennem kell kenyeret, joghurtot, sajtot, tejet és tojást. És el is fogy a pénzem. :) De ezekből legalább el leszek egy hétig, az biztos.

(Az első héten amúgy csak sajtos pirítóst, kekszet és tojást tudtam enni, mert a pénzem nagy része elment a telefonra, törölközőre, stb. Ha az anyaügynökségem nem informál félre, akkor nem járok így, de sebaj, így is megoldottam...)

Ami még nagyon érdekes, hogy sehol sincsen ár külön kiírva. A termék árát a csomagoláson tüntetik fel, előre rányomtatva, általában a szavatossági dátum mellett, pl.: Rps.: 60. Így a vásárlás végére már kifolyik a szemem, mire mindenen megtalálom, hogy mennyibe kerül... 

Itt egyébként alig vannak plasztik zacskók, általában puha, de masszív papír(?)táskákba csomagolják a megvásárolt holmit. Olyan, mintha vékony textilből lenne megvarrva, de ha nagyon akarjuk, szét lehet tépni. Nem jut eszembe ennek az anyagnak a neve,

Kifelé menet még benéztünk egy kis ajándékboltba, mert Nastia nagyon szereti a ronda plüssállatokat (idősebb, mint én:), két pingvinnel is büszkélkedik a szobájában, amiket a barátai küldtek neki, úgyhogy elhatároztam, hogy Valentin-napra én is meglepem őt egy soft-toy-jal. Jó is, hogy bementünk, mert találtam finom indiai füstölőt és vettem hozzá egy szép kövekkel kirakott tartót is, a kettő együtt volt 100 rupi, ami nem sok. Úgyhogy most már még otthonosabban fogom magam érezni a szobámban, hogy ilyen finom illata lesz! :)

Egyébként van a plázában egy nagyon helyes francia pékség is, csak sajnos visszafele elfelejtettünk bemenni, pedig szívesen vettem volna egy baguettet és egy-két croissant-t...

De útközben is láttam a riksából guszta pékségeket, meg Yogurt factoryt, majd szépen apránként mindent felfedezek a környéken.

Sajnos a koldusok elkerülhetetlenek, főleg amikor megáll a riksa a forgalomban. Most is megtalált egy koldusasszony karján egy babával, és addig addig bökdösött a cumisüveggel, míg Nastia rá nem kiáltott mérgében, hogy "Dzsááá!" (=eredj!). Akkor nagy nehezen továbbállt, de biztos, hogy ő is elátkozott minket. Nem szabad nekik adni, mert itt is a koldusmaffia uralkodik, nem éheznek ők sem.

Mire hazaértünk, már besötétedett. Visszafelé szerencsére csak 40 rupiért hozott el minket a szegény féllábú riksavezető. A második utamon már egészen hozzászoktam a zötykölődéshez és a hirtelen fékezésekhez, már nem is kapaszkodtam olyan eszeveszettül.

Zöldséget és gyümölcsöt majd holnap veszek a piacon, ott frissebb és olcsóbb. 

Most éppen vajas kekszet tömök magamba, már 15 rupiért lehet venni egy nagy csomaggal, és nem lehet abbahagyni. Már fáj a hasam, annyit ettem. Megírtam Katának, mire válaszolt, hogy nála ugyanez a helyzet, ma már bevágott egy egész csomaggal, és most bontja a másodikat. Megnyugodtam. :)

Holnap szintén lesz egy castingom, 11-re jön értem a sofőr, vasárnap pedig teszt fotózás, amit Olga szervezett nekem. Azt mondta, Retro look style-t akar. :)))

Lassan elteszem magam holnapra, sajnos Petit már nem tudom megvárni, amíg otthon hazaér, elálmosodtam...  Bonnuit!