Érdekes, hogy India déli részén javarészt katolikusok élnek.
Itt Delhiben (és egyben északon) viszont sok a muzulmán és a hindu vallású ember. Minden nap hallom, ahogy imádkoznak, egyes házakra hangszórók vannak erősítve, és onnan kántálja egy-egy férfi bariton az aktuális imát.
Az elején nagyon zavart, egyenesen félelmetesnek találtam, főleg a hajnali 6 órait. Amikor első nap megszeppenve kiálltam az erkélyemre, és meghallottam, szabályosan megrémültem.
Mára már hozzászoktam, fel sem ébredek rá.
Az indiai újév novemberben van, ilyenkor mindenki meg van őrülve, folyamatosan petárdáznak és zsonganak az utcák.
Az esküvő szezon egész januárban zajlik, és egészen pontosan február 14-ig tart. Ez alatt az idő alatt gyakoriak a sokszor egymás melletti, erre külön elkerített, de utcáról nyíló területeken felállított színes sátrak, ahol napokig ünnepelnek, táncolnak, énekelnek és persze űzik kedvenc elfoglaltságukat: a petárdázást. Emellett szinte minden nap van tűzijáték is. Pár napja elhaladtunk egy feldíszített, esküvői autó mellett, így láthattam a benne ülő ifjú párt. Alig voltak idősebbek 12-nél...
Március 26-án lesz a "Holy" ünnepük, amit szerencsére én is meg fogok tapasztalni a saját bőrömön, szó szerint, hiszen ilyenkor az a szokás, hogy színes festékkel és vízibombákkal (vízzel telt kis lufikkal) dobálják egymást az emberek. Mindenki az utcán van, és szivárvány színben megy haza.
Olga mesélte, hogy tavaly ilyenkor a kocsiból valaki rádobott egy festékbombát. Több se kellett neki, előre készült ő is vízibombával, kivett egyet a táskájából, és bedobta a kocsiba, elárasztva azt. A vezető csak elismerően nézett és felmutatta a hüvelykujját, jelezvén, hogy szép revans volt. :)
Már várom, azt hiszem, én is készülök pár vízibombával aznap.
Ez egyébként Lakshmi istennő ünnepe, úgy tartják ugyanis, hogy minden évben ezen a napon jön el, és hoz pénzt, egészséget és szerencsét az embereknek.
Ilyenkor már berobban a nyár, és van, hogy 50 fok is van az utcán - de állítólag mivel száraz, és nem párás a levegő, nem lehet annyira érezni, és nem szenvednek úgy tőle az emberek, mint mi otthon a 40 fokban.
Képek hamarosan! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.