Tegnap este valamiért rámtört a letargia, talán az elmúlt napok alatt akarva-akaratlanul felgyülemlett stressz hatására. Sajnos néha előfordul, hogy a kelleténél morcosabb vagyok és hirtelen kilátástalannak látok mindent, és elkezdek mindentől félni, hogy mi van, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretném. Ilyenkor, ami még rosszabb, hogy általában összeveszek azokkal is, akiket a legjobban szeretek. De Petinek szerencsére nagy nehezen sikerült megnyugtatnia... Reggelre kialudtam magamból.
Miután felkeltem és megcsináltam a reggeli kávémat (itt cuki bébiüvegben is lehet kapni Nescafét, 55 rupiért), sietnem kellett, mert mindössze fél órám maradt, hogy letusoljak, hajat mossak és összeszedjem magam a mai castingra. Megint csak Ninával és Mariannával mentem, és velünk jött egy orosz fotóslány is, Olya. Ő Olga nagyon jó barátnője, és ő fogja befotózni a kliensnek az új katalógust - valamelyikünkkel. A castingig az út kocsival körülbelül egy óra volt. Sok mindent láttam, palotákat és nyomornegyedet egyaránt. Abszurd. Végigmentünk az embassy-negyeden is, így láthattam a Magyar Nagykövetséget. Olyan fura volt itt magyar szavakat olvasni! :)
A megrendelők nagyon kedvesek voltak, átlapozták a könyvünket és felpróbáltattak velünk pár ruhát. Majd megbeszélték Olyával a fotózás részleteit, Victoria'Secret szerű anyagot akarnak, mert a ruhák is otthoni és "nightwear" darabok. Két modell kell nekik, egy a pizsamákhoz, egy pedig a babydollokhoz és selyemköntösökhöz, úgy néz ki, hogy az előzőt Marianna, míg az utóbbit én kapom meg.
Visszafele pár helyen érdekes táblákra lettem figyelmes: egy elefánt áthúzva. Meg is kérdeztem viccből, hogy ezekre a helyekre nem lehet elefánttal bemenni? A válasz egy komoly igen volt, ugyanis mint kiderült, van, hogy az utakon még mindig elefánttal közlekedik egy-egy régimódi, vállalkozó szellem. Én akkorát nevettem! Remélem, fogok ilyet látni, és akkor lefotózhatom.
Apropó elefánt: Olya tervez velem egy shootingot, Olgával együtt szervezik, és elefántokkal szeretnének majd fotózni. Már várom! :)
Holnap lesz egy másik tesztem, 60-as évek beli dívának fognak megcsinálni, Nagy hullámos haj, tus és piros rúzs. Egy állítólag híres indiai fotóssal fogok majd együtt dolgozni, kiváncsi vagyok. Az első indiai fotózásom!
Egyébként azon kaptam magam, hogy mivel minden nap orosz lányokkal vagyok körülvéve, akarva-akaratlanul kezdem átvenni az orosz akcentust. Nagyon vicces!
Hazafelé menet még benéztünk az egyik híresebb bőr-piacra, mert Mariannának küldtek a szülei 300 dollárt, amit szeretett volna beváltani, és ott volt Change. Ez a piac arról híres, hogy nagyon olcsón árulják a jó minőségű bőrportékákat, cipőket, táskákat, kabátokat. Állítólag rengeteg orosz kereskedő jár át ide bevásárolni, hogy majd otthon háromszor annyiért továbbadja. Pont ezért a táblákon angol helyett oroszul vannak kiírva a dolgok. Érdekes. Egy nagyobb bőrtáskát egyébként már 700, bőrdzsekit pedig már 2000 rupiért lehet kapni.
Miután tovább hazafele megálltunk egy lámpánál (néhol elvétve azért akad egy a főúton, a nagyobb kereszteződéseknél), újabb érdekes dologra lettünk figyelmesek: az utcán egy kis elégetett vudu-baba állt. Ez állítólag itt Indiában mindennapos. Olya szerint (aki szintén itt él, és a férje indiai) az idiaiak a mai napig használják a black magic-et, azaz a fekete mágiát, főleg akkor, ha rossz üzletet kötöttek, vagy ha a másiknak jobban megy és irigyek rá. Rishi szerint, aki hisz benne, annak működik is. Ijesztő.
Olya mesélte, hogy egy orosz barátnőjét szintén elvette egy indiai fiú, és a lányt kedves, alkalmazkodó természete ellenére sem akarta befogadni a fiú családja, olyannyira, hogy nap mint nap más és más rontást okozó cselekedettel "ajándékozták" meg. A leggyakoribb (és úgy látszik egyben "kedvenc szórakozásuk") a lány szobájának ajtaja elé, szekrényébe és ágyába(!) szórt homok volt.
Mikor végre az én utcámba (ami igazából egy főút), a Shivalikra értünk, megkértem Rishit, hogy vigyen inkább tovább a Malvya Nagar-i marketre, majd onnan hazajövök egyedül (kb 5-6 percre van tőlünk gyalog). Úgyhogy ott kipattantam, és elindultam 300 rupival a kezemben, hogy megveszem még azt a pár dolgot, ami hiányzik itthonról. Így sikerült begyűjtenem egy új kilépőt a fürdőszobámba (30 rupi), egy kis rózsaszín törölközőt kézmosáshoz (20 rupi), és benéztem abba a színes édességboltba is, ahol pár napja megfogadtam, hogy apránként végigkóstolok mindent. Elsőként a petha-val kezdtem. Apró, átlátszó, zselészerű színes cukorgolyócskák, többféle ízben. Az eladó bácsi jófej volt, kaptam tőle egy kóstolót a rózsaszínből, ami epres volt. Annyira megtetszett, hogy egyből kértem egyet mindegyikből. Kilója 2200 rupi, én kb 8 darabért 36 rupit fizettem. Még mindig nem tudom, miből van, de nagyon finom, és sejtésem szerint tömény cukor az egész. Kívül szilárdabb, belül pedig folyós, sziruposabb, ahogy ráharap az ember. Egyáltalán nem rágós, szétolvad a szájban. Igyekszem beosztani ezt a kis kincset egy hétre, különben ha így folytatom, a következő elefántos fotózáson nem fogják tudni, melyikünk az elefánt.
Ezután vettem egy jó meleg, pihe-puha zoknit itthonra (50 rupi) és végigmentem a selyemárusokon - ugyanis otthon az egyik legjobb barátnőm divattervező (Becker Beatrice), és a lelkemre kötötte, hogyha találok pár különleges anyagot, ne hagyjam ott. Találtam. Gyönyörűeket. Le is fotóztam neki, majd ő dönt. Métere egyébként 200 rupi. Én pedig jövő héten szalagokat fogok venni, azokból is nagyon különlegesek vannak, a szárik szélére varrják őket, de én övnek vagy hajpántnak fogom használni. No meg a cipőimhez!
Ezután végre eljutottam a várva várt zöldségeimhez. Kinéztem a számomra legszimpatikusabb árust, és 30 rupiért jól bevásáoltam: sárgarépát (ami itt piros és finom édes), kaliforniai paprikát, paradicsomot (ami ovális), karalábét, zöldbabot (!), krumplit, fokhagymát. Olyan finom levest fogok főzni, hogy csak na. Egyébként ami még nagyon tetszett, hogy itt a padlizsánok bébinövésűek, nem nagyobbak 10 centinél, olyan kis helyesek. Jövő héten veszek azt is, csinálok muszakát.
Kis szatyraimmal felpakolva még megálltam az egyik árusnál, ahol múltkor a tavaszi tekercset vettem, és most kipróbáltam a zöldséges samosát - nagyon finom volt.
Útközben még beszaladtam a kisboltba és vettem fél kiló barna kenyeret - 18 rupiért (kevesebb, mint 80 ft.).
Nemsokára töltök fel képeket, mert úgy az igazi ezeket elképzelni, ha látjátok magát a helyet is - egyébként most hatalmas itt a szmog, és az egész város egy porfészeknek tűnik. Itt minden lepukkant, rosszabb, mint otthon a külvárosi részek. Nagyvárosi nő itt már az első nap hisztirohamot kapna. Igaz én is az vagyok, és az elején én is azt kaptam. :) De alkalmazkodni kell, és egész jól megy már. Sőt!
Hazafele kicsit veszélyes volt az út mentén szlalomozni, mivel járda aligha van, de azt is túléltem. Most éppen a lemenő Napot nézem az erkélyről, gyönyörű.
Egyébként a nagy szmogot már párszor említettem. Csak hogy még jobban szemléltessem, már a cigi iránti ingeremet is elvette, egyszerűen így nem is kívánom. Be vannak gyulladva a szemeim is... Konkrétan homályosan látok. És gondolom, ahogy érkezik a meleg, ez a helyzet csak rosszabbodni fog.
Budapest ezek után hegyi levegő lesz!
Viszont annál jobb utána hazajönni a finom füstölőtől illatos szobámba.
Nastia még dolgozik valahol, egy napszemüveg bemutatón van (O.o), nemsokára ő is itthon. Szegény már panaszkodott nekem sms-ben, hogy ez nem a legjobb munka - indiai a megrendelő, és ott próbálja kihasználni a lányokat, ahol csak tudja, hazudoznak, mint a vízfolyás. Egy show erejéig bookolták le Nastiát, ráadásul elég olcsón, 8000 rupiért. De szerettek volna róla külön képeket is készíteni, mondván, azokat szeretnék később felhasználni plakátokhoz, és hogy ebben megállapodtak a bookerrel is. Nastia egyből hívta Olgát, hogy ez benne volt-e munka árában, de természetesen nem, szóval résen kell lenni. Ilyenkor meg kell nekik mondani, hogy hívják az ügynökünket, és bookoljanak le külön egy fotózásra is - ha akarnak.
Nemrég ment el Olga, ő is meglátogatott, nem sokra rá, hogy hazaértem (du. 4 körül). Elhozta a compositjamat, ezek azok a kis kártyák, amiken a legjobb képeink vannak kicsiben a méreteinkkel, ezeket adjuk oda a castingokon a megrendelőnek, hogy később is emlékezzenek ránk.
Csináltam neki egy rózsateát és beszélgettünk egy fél órát. Elmondta, hogy látja rajtam, hogy stresszelek és nagyon félek, hogy nem lesz munkám, de legyek türelmes, ez teljesen normális, hogy az első héten itthon ülök. Nemsokára beindul a szezon és a tervezők elkezdik befotózni a kollekcióikat még a fashion week előtt. Tudja, hogy itt a "commercial" típusú lányoknak úgy tűnik, hogy több munkájuk van, de a "high fashion" típusokra ugyanúgy szükség van. Ő bízik bennem, minden adottságom megvan hozzá, hogy sokat dolgozhassak, nem véletlenül szerződtetett le, neki is pénze van ebben. Továbbá azt is vegyem figyelembe, hogy mivel mi egy erős ügynökség vagyunk, erős modellekkel, nem ad minket oda mindenféle, alulfizetett munkára, ahogy a többi ügynökség csinálja általában. Nekünk van egy minimum árunk, ami alatt nem dolgozunk.
Kicsit azért megnyugodtam, de még mindig ideges vagyok egy picit. Pénzt keresni jöttem ide, nem a lábamat lógatni, szórakozni, meg vásárolgatni... Amiről sajnos az alsóbb kategóriás ügynökségeknél a modellkedés szól. Rengeteg lány jut így ki Milánóba és Kínába többek között, de javarészt csak bulizik és/vagy vásárolgat, ha nem a legjobb ügynökségek valamelyikéhez kerül, a castingok mellett bizony munka helyett ezzel telnek a napjaik.
Na de azt sem mondom, hogy itt halálra keresi magát az ember... Régen állítólag jobban fizettek egyébként. 3 hónap korántsem elég ahhoz, hogy milliókkal menjünk haza, örülünk, ha ledolgozzuk a mínuszunkat és egy kis plusszal térünk vissza, amiből esetleg ki tudjuk fizetni az iskolánkat, tudjuk segíteni a szüleinket, és talán még egy-két havi albérletre is futja. Persze vannak kivételes esetek, főleg, ha egy nagy kampányt kap meg a modell - akkor azért elég szépen meg is fizetik. De olyanról is hallottam már, hogy egy lány két évet dolgozott itt, és amikor hazament, tudott magának venni egy kis lakást és egy kocsit. Meglátjuk. Szerencse kérdése is nagyban.
Egyébként lehetne hosszabb a hajam és világosabb a szemem... Akkor talán mégjobban szeretnének. :)
Más: megkérdeztem a többieket, hogy van-e itt valahol laundry service (mosoda), mert az apartmanban nincs mosógép. Amit tudok kézzel fogok mosni, szereztem is mosóport és öblítőt (amit Tory itthagyott), de az ágyneműt meg a törölközőket pl. inkább gépben mosnám. Olya mondta, hogy több laundry is van a környéken, 10 rupiért mosnak darabonként, és utána ki is vasalják helyben. De vigyázni kell, mert bizony van, hogy odaégetik a vasalót, és akkor foltosan kerül hozzánk vissza a ruha - megmutatta, hogy a tunikáján is éktelenedik egy sötétebb folt. Emellett azt is megtudtam, hogy ők több helyen is kézzel mosnak, ráadásul kövekkel!!! Régimódiasan... Na, gondoltam az én ruháimat nem fogják kövekkel mosni, tönkremegy a finom anyag! Aztán megnyugodtam, mert állítólag vannak rendes mosógépes laundryk is, ahol te kezeled a holmidat. Majd ha aktuális lesz, megkeresem őket.
Itt már este 7 óra van, otthon du. fél 3... Peti elment dolgozni. Most több mint egy napig nem is fogunk tudni beszélni, mert mire hazaér, én már aludni fogok, holnap pedig megint 10 órát dolgozik, én pedig fotózom... Kicsit rossz, mert most nagy szükségem lenne rá... És Anyával sem tudok beszélni, mert hétvége van... :/
Közben megfőztem a levest, tettem bele krumplit, répát, karalábét, zöldborsót (frisset, amit én pucoltam), fokhagymát, lilahagymát és két csirkemellet is. Nem tudtam milyen lesz, mert otthon másképp szoktam csinálni, de amikor megkóstoltam... Nagyon boldog lettem, ugyanis ISTENI finom lett, intenzív ízzel, és az őrölt színesbors, amit vettem hozzá, csak mégjobban feldobta. Azonnal be is faltam két tányérral!
Mivel egész nap alig ettem, még vágytam valami nasira, és észrevettem, hogy Tory hagyott egy keveset a zabkásájából is. Felforraltam egy kis tejjel, majd vágtam bele egy kivit, és tádám! Kész is lett a nomnomság. Annyira ízlett, hogy szerintem reggelire is ezt fogok enni. Meg vacsorára is. Minden nap! :D Mondjuk már csak szójatejem maradt, azzal nem tudom, milyen lesz holnap, majd meglátjuk. Legalább egészséges, hamar eltelít és nem a vajas kekszet tömöm magamba tucatjával. :)
Most közben éppen Katával skypeolok, már alig várom, hogy találkozzunk. Megbeszéltük, hogy elmegyünk majd megnézni egy helyet, ahol állítólag nagyon menő napszemüvegek vannak tök jó áron - egyet kettőt feltétlenül be akar szerezni.
Miközben írok, halálra rémülök - nem messze tőlünk eldobtak egy petárdát. Az indiaiak imádnak petárdázni. Többek között ezért sem tanácsos esténként az utcán mászkálni.
Lassan beköltözöm a nappaliból a szobámba, Nastia is most búcsúzott el. Éjfél múlt... Végre kezdek itteni idő szerint elálmosodni... Otthon még csak este fél 8. :) Szegény Petinek még több, mint 2 órája hátravan a melóban... Talán megint felébredek rá, ha ír, amikor hazaér, és akkor mégiscsak fogunk tudni egy kicsit beszélni.
Holnap fotózás! Már alig várom! ;)
